Egy angol közmondás szerint a birtok 9/10-ed részben jogalap. Ez a közmondás nagyon találóan fejezi ki a birtok lényegét a tulajdonnal szemben. Ha - már a római jogban is részletesen szabályozott jogintézményről -, a birtokról beszélünk, beleértve a birtokvédelmet is, mindig jusson eszünkbe, hogy a birtok (használat) nem azonos a tulajdonnal, s bizony, a birtokvitás ügyek jelentős része épp abból adódik, hogy a felek (sokszor a jegyző is) keverik a két jogot, és a tulajdonos érvényesíteni akarja a tulajdonjogát – tévesen - a birtokvédelem eszközével. S amikor eredménytelenül fordul a jegyzőhöz – vagy akár a bírósághoz – ebből a célból, nem érti, hogy miért nem részesítették jogvédelemben. Rendszertanilag a birtok dologi jog (res), s mint ilyen, ha annak feltételei fennállnak, a birtokost mindenkivel szemben megilleti a birtokvédelem.
Fejezetek
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Ötödik Könyvének II. Fejezete szól – mindössze négy paragrafusban – a birtokvédelemről.
A birtokvédelemről szóló szabályok a következők, amelyeket érdemes minden egyes ügy intézésekor átolvasni:
5:5. § [A birtokost megillető birtokvédelem]
(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban: tilos önhatalom).
(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.
(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.
(5) A közös birtokosok egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak birtokvédelemre.
5:6. § [Önhatalom]
(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben -
önhatalommal is felléphet.
(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
5:7. § [Birtokper]
(1) Tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a
zavarás megszüntetését kérheti a bíróságtól.
(2) A bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
5:8. § [Birtokvédelem a tényleges birtoklási helyzet alapján]
(1) A birtokos egy éven belül a jegyzőtől i s kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja; kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A jegyző - kérelemre - jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is határozni.
(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását.
(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A keresetindításnak a jegyző által hozott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is határozatot hozott, és az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében pert indított.
(5) A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható.
A jegyző által lefolytatott birtokvédelmi eljárást kitöltő anyagi jogi szabály, ezért ezt ugyanúgy ismerni kell, mint az eljárási szabályokat tartalmazó 17/2015. (II. 16.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Korm. r.).
Nézzük meg röviden, leegyszerűsítve, hogy mit is jelent a fent idézett néhány szakasz.
A Korm. r. 1. §-a gyakorlatilag több alapelvet átemel az Ákr-ből önálló szabályként, amelyek alkalmazása nyilvánvalóan kötelező, hiszen jogszabályi alakot öltenek.
Ezek a következők:
1. § (1) A felek a birtokvédelmi eljárás során kötelesek jóhiszeműen eljárni.
(2) A jegyző a birtokvédelmi eljárás során
a) biztosítja a törvény előtti egyenlőséget, valamint a felek közötti esélyegyenlőséget;
b) indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül jár el, biztosítva a birtokvita
pártatlan eldöntését;
c) elősegíti az eljárásban részt vevő felek jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlását;
d) a szakszerűség, az egyszerűség és a felekkel való együttműködés követelményeinek betartásával biztosítja a tisztességes ügyintézést;
e) a költségtakarékosság és a hatékonyság követelményeinek figyelembevételével szervezi meg a tevékenységét;
f) valamely fél jogát és jogos érdekét csak a másik fél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.
A fenti alapelvek ugyan kifejezetten a jegyző részére írnak elő kötelezettségeket, ugyanakkor látensen kiolvasható azokból az érintett felekre – vagyis a kérelmezőkre és a kérelmezettekre
– nézve is olyan szabályt, amelyek rajtuk is számon kérhetően. A felekkel szemben kifejezetten „csupán” a jóhiszemű eljárást követeli meg a jogalkotó.
Ha figyelmesen elolvassuk ezeket az alapelvi kötelezettségeket, láthatjuk, hogy – annak ellenére, hogy az Ákr. eljárási szabályait főszabályként nem engedi a jogalkotó alkalmazni, mégis – ezek tartalommal való megtöltése számos mozgásteret ad a jegyzők kezébe.
Fontos tudatosítanunk, hogy a fent idézett alapelvek jogszabályi rendelkezések, amelyeket mindenki köteles betartani.
Az érdemi elutasító határozat ügyintézési határideje (15 nap). A Korm. r. 7. § (1) bek. a) pontjában megfogalmazott érdemi elutasító döntés értelemszerűen a tényállás feltárásának eredményeképpen megállapítottak alapján, legkésőbb az ügyintézési határidő (15 nap) lejártakor utasítható el. (Korm. r. 8. § (1) bek.)
Az érdemi vizsgálat nélkül elutasító határozat ügyintézési határideje (bármikor)
Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított határozatokat a jegyző bármikor elutasíthatja (Korm. r. 7. § (2) bek.) Ez azt jelenti, hogy nem kell megvárnia a 15 napos ügyintézési határidőt, azt az elutasítási ok észlelésekor azonnal megteheti, illetve meg kell tennie.
Ebből is az a már levont következtetés erősíthető meg, hogy a valamilyen eljárásjogi „hibában szenvedő kérelem annak beérkezését követően b á r m i k o r elutasítható, mindenféle hiánypótlási felhívás kiadása nélkül. Felmerül a kérdés, hogy a bármikor érthető-e úgy, hogy több év múlva?
A birtokvita eldöntéséhez szükséges tényállás megállapítása során a jegyző a felek által előterjesztett, valamint a bizonyítási eljárás során megismert bizonyítékokat szabadon mérlegeli. (Korm. r. 13. § (1) bek.)
Ez azt jelenti, hogy a felek által maguktól előterjesztett bizonyítékokat, illetve a más módon megismert bizonyítékot – például helyszíni szemle során látottakat – szabadon mérlegelheti.
A birtokvédelmi eljárás során az adatkezelésre az Ákr. adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy ahol az Ákr. ügyfelet említ, azon a birtokvédelmi eljárásban részt vevő feleket kell érteni.
A birtokvédelmet kérő, valamint az ellenérdekű fél az eljárás bármely szakaszában betekinthet - a határozat tervezete, valamint a zártan kezelt adatokat tartalmazó irat kivételével - az eljárás során keletkezett bármely iratba. A tanú a vallomását tartalmazó iratba tekinthet be. Az iratbetekintés során az eljárásban keletkezett iratról másolat készíthető vagy kérhető. (Korm. r. 18. §)
A kérdés az, hogy mit kell/lehet adatkezelés alatt érteni?
Ejtettünk már arról szót, hogy a jegyző – például, ha annak mértéke könnyen megítélhető és nem eredményezi az eljárás indokolatlan elhúzódását – dönthet a birtokháborítás mellett a hasznok, károk, költségek mértékéről és viseléséről is. Azt is tudjuk, hogy ha egy ilyen döntést tartalmazó határozat megváltoztatását kéri valamelyik fél a bíróságtól, akkor az a döntés végrehajtására halasztó hatállyal bír. (Ptk. 5:8. § (4) bek.) Ezek a költségek anyagi jogi költségek. Ezt támasztja alá a régi Ptk. magyarázat 1. sz. kötetétnek 634. oldalán olvasható kommentár, amely szerint a birtokháborítási eljárásban megállapított költség anyagi jogi költség (Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó Bp. 2001.), amely más természeti a perköltséghez képest.
A Ptk. által biztosított „lehetőség”, mely szerint a jegyző is dönthet a birtokháborítással kapcsolatban felmerülő hasznok, károk, költségek – azaz anyagi jogi költségek – viseléséről.
Az eljárási költségről dönteni kell, az anyagi jogi költségről mérlegelésétől függően dönthet. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy ha a jegyző csupán az eljárási költségekkel kapcsolatban dönt az eljárása során felmerülő eljárási költségről, akkor az nem olyan
„költség”, amely megakasztaná a határozat végrehajtását abban az esetben, ha annak megváltoztatása érdekében pert indítana valamelyik fél.
Kijavítás
Ha a határozatban név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, az eljáró szerv a hibát kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére. Kijavítás csakis nyilvánvaló elírás esetén jöhet szóba, ha a kijavítandó tartalom érdemi, akkor azt csak módosítással lehetne megoldani, ugyanakkor a Ptk. 5:8. § (3) bekezdésében írt tilalom ezt nem teszi lehetővé. A határozat saját hatáskörben történő módosítása is közigazgatási úton történő jogorvoslatnak minősülne.
A kijavítást az eljáró szerv önálló kijavító határozattal, vagy a hibás határozat bevonása mellett a határozat kicserélésével teljesíti. (A határozat kijavításának módszerét rendező szabály.) A kijavítást közölni kell azzal, akivel a kijavítandó határozatot közölték. (Korm. r.
21. §)
A jegyző birtokvitás ügyben hozott é r d e m i határozata ellen tehát nincs helye közigazgatási úton semmiféle (se kérelemre, se hivatalból történő) jogorvoslásnak. Ez azt jelenti, hogy az Ákr-ben felsorolt egyik jogorvoslás sem vehető igénybe a jegyző ilyen határozatával szemben.