De vajon valóban a helyi önkormányzatok azok, akik ezekben az ügyekben kötelesek vagy egyáltalán jogosultak eljárni? Ők azok, akik kötelezhetik azokat az ingatlantulajdonosokat a „patkánymentesítésre”, akiknek az elhanyagolt telkük vagy a nem megfelelően tárolt élelmiszereik, vagy a telkükön tárolt egyéb lim-lom okozza, hogy ott a rágcsálók jól érzik magukat?
Részben igazuk lehet. Hiszen a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 13. § (1) bekezdés 5. pontja a települési önkormányzatok környezet-egészségügyi feladatai, a kötelezően ellátandó közszolgáltatások között említi a rovar- és rágcsálóirtásról való gondoskodást és más, a környezetünk tisztaságát, az egészségünk érdekében szükséges, meghatározott közfeladatok ellátását.
A rovar- és rágcsálóirtás tehát önkormányzati közfeladat. De hol köteles a települési önkormányzat a rágcsálók és más kártevők irtására? Ha például egy magáningatlanon elszaporodnak vagy akár csak megjelennek ezek a nem kívánatos állatok, akkor ezek kiirtásáról az önkormányzat gondoskodik? Vagy az önkormányzat kötelezi az ingatlantulajdonost a rágcsálóirtásra és így biztosítja ezt a feladatát?
Lássuk, hogy mit mond minezekről a jogi szabályozás, s egyáltalán milyen milyen kártevő állatokról is van szó.
Az egészségügyról szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) a rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint a rágcsálók irtása tekintetében azt mondja, hogy a betegségeket terjesztő vagy egészségügyi szempontból káros, külön jogszabályban (miniszteri rendeletben) meghatározott rovarok, rágcsálók irtásáról, továbbá a madarak távoltartásáról a terület, épület tulajdonosa, illetve kezelője rendszeresen gondoskodik. A terület, illetve épület használói ilyen esetben az irtást tűrni kötelesek.
Tehát a feladat elvégzése – témánk szempontjából – leginkább a rágcsáló- (főleg a patkány- és egér-) mentesítés az ingatlan tulajdonosának, illetve használójának a kötelezettsége.
Természetesen a települési önkormányzatok is ingatlantulajdonosok, az ő tulajdonukban is vannak, lehetnek ingatlanok, s a rágcsálók ott is elszaporodhatnak. Ezért az Eütv. azt is egyértelműsíti, hogy a települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében
a) gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról, ennek körében a közterületek tisztán tartásáról, a közterületről összegyűjtött települési hulladék kezeléséről,
b) biztosítja a fent említett, külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,
c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi helyzetének alakulását és ennek esetleges romlása esetén – lehetőségeihez képest – saját hatáskörben intézkedik, vagy a hatáskörrel rendelkező és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések meghozatalát,
A törvény külön jogszabályról (miniszteri rendeletről), illetve saját hatáskörről (önkormányzati területek), továbbá hatáskörrel rendelkező és illetékes hatóságról tesz említést. Nézzük, melyik ez a jogszabály és melyik ez a hatáskörrel rendelkező hatóság.
A fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet az egészségügyi kártevők elleni védekezés érdekében kimondja, hogy a fertőző betegséget terjesztő vagy egyéb, egészségügyi szempontból káros rovarok és egyéb ízeltlábúak (a továbbiakban: rovarok), valamint a rágcsálók és egyéb állati kártevők (a továbbiakban együtt: egészségügyi kártevők) megtelepedésének és elszaporodásának megakadályozásáról, ártalmuk megelőzéséről, távoltartásukról, rendszeres irtásukról (a továbbiakban együtt: védekezés) gondoskodni kell.
Egészségügyi kártevőnek minősül nemcsak a fent említett egér vagy patkány.
Egészségügyi kártevők:
a) emberen élősködő vérszívó tetvek,
b) maláriát terjesztő és egyéb vérszívó szúnyogok,
c) betegséget terjesztő vagy okozó kullancsok és atkák,
d) embervért is szívó bolhák,
e) ágyi poloska,
f) házi légy és egyéb élelmiszert szennyező vagy vérszívó legyek,
g) csótányok és egyéb élelmiszert szennyező rovarok,
h) vándor- és házi patkány,
i) házi egér és a zárt térben megtelepedett egyéb egerek,
j) az a)–i) pontokban fel nem sorolt bármely állat, amennyiben tömeges előfordulása következtében vagy egyéb körülmények miatt közegészségügyi ártalmat okoz, illetőleg járványügyi szempontból veszélyt jelent.
A különbség – többek között – az, hogy az egér és a patkány elleni védekezési kötelezettség csak lakott területen áll fenn. E tekintetben lakott területnek minősülnek a városok és községek beépített területén fekvő, emberi tartózkodásra alkalmas létesítmények (lakóházak, középületek, üzemek stb.), az utcák (terek, parkok stb.), valamint az ott található műtárgyak, továbbá – területi elhelyezkedésüktől függetlenül – a járműforgalmat szolgáló létesítmények, a repülőterek, kikötők, személy- és teherpályaudvarok, egészségügyi intézmények, üdülők, táborok, élelmiszer tárolására szolgáló raktárak, valamint élelmiszer-ipari, élelmiszer-kereskedelmi, közétkeztetési és vendéglátó-ipari egységek, illetőleg a mezőgazdasági üzemek lakó- és gazdasági épületeinek, raktárainak elhelyezésére szolgáló területek az épületekkel és az épületeket körülvevő 100 méter széles területsávval együtt.
A miniszteri rendelet azt is kimondja, hogy az egészségügyi kártevők elleni védekezésről, a költségek fedezéséről, valamint a szükséges rendszabályok és eljárások végrehajtásáról az érintett terület vagy épület tulajdonosa (bérlője, használója, kezelője), illetőleg a gazdálkodó szerv vezetője vagy üzemeltetője (a továbbiakban együtt: fenntartója) köteles gondoskodni.
A rendelet itt azt is egyértelműsíti, hogy melyik az az eljárásra és döntésre jogosult hatóság, amely hatáskörrel rendelkezik.
Amennyiben a fenntartó az egészségügyi kártevők elleni védekezési kötelezettségének nem tesz eleget, a járási hivatal kötelezi az egészségügyi kártevők elleni védekezésre.
A fenntartó a védekezést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – saját kivitelezésében is elvégezheti, amennyiben rendelkezik az egészségügyi kártevőirtás végzéséhez szükséges, jogszabályban előírt személyi és tárgyi feltételekkel. Ennek eredménytelensége esetén a járási hivatal elrendeli egészségügyi kártevőirtással hivatásszerűen foglalkozó szakvállalkozás igénybevételét.
Amennyiben a védekezés közvetlen járványveszély elhárítása miatt szükséges, annak végrehajtásáról a járási hivatal haladéktalanul gondoskodik.
Ha a járási hivatalnak a védekezésben való részvétele azért vált szükségessé, mert a fenntartó az egészségügyi kártevők elleni védekezési kötelezettségét megszegte, akkor a járási hivatal a fenntartót a védekezés költségeinek megtérítésére is kötelezi.
A védekezés szakmai irányelveit, az alkalmazható eljárásokat, valamint a járási hivatal és a kormányhivatalok feladatait az országos tisztifőorvos által időszakosan kiadott „Tájékoztató az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről, az alkalmazható eljárásokról és az irtószerek szakszerű, biztonságos felhasználásáról” tartalmazza.